Sport Mindenkinek - Items filtered by date: október 2017
hétfő, 30 október 2017 08:33

Parádés szereplés a kempo Eb-n

Kiváló mérleggel zárta a bukaresti X. IKF Kempo Európa-bajnokságot a magyar válogatott, miután mind a tizenegy versenyző elért legalább egy dobogós helyezést. A Magyar Kempo Szövetség beszámolója szerint összesen tizenöt arany-, öt ezüst- és hat bronzérem volt hazánk mérlege a csütörtöktől szombatig tartott kontinenstornán.
A magyar csapatból többeknek is sikerült megvédenie a 2015-ben, Budapesten elnyert Európa-bajnoki címét. Köztük Ódor Lilinek, Lacza Ábelnek és Szabó Tibor Benedeknek. Ők hárman tízszer voltak hivatalosak az ünnepélyes eredményhirdetésre.
Az idei Eb-n fegyveres formagyakorlatban, semi kempo, full kempo, kempo kick és submission kategóriákban léptek tatamira sportolóink.
Aranyérmesek: Lacza Ábel (3), Ódor Lili (3), Ódor Erik (2), Szabó Tibor Benedek (2), Komár Dániel (2), Ditchen Dániel (2), Horváth Sebestyén (1).
A küzdelmi kategóriák csapatversenyében második helyen végzett Magyarország, míg az összetett rangsorban harmadik lett holtversenyben Portugáliával, a román és a spanyol nemzeti csapat mögött.
„Nagyon színvonalas bunyókat hozott az idei Eb, amiből örömömre mi is oroszlánrészt tudtunk vállalni. Büszke vagyok valamennyi kempósunkra, hiszen rengeteg érmet sikerült gyűjtenünk. Külön kiemelendő, hogy a legtöbb érmet aranyból szereztük, vagyis a tizenöt elsőség azt mutatja, hogy tizenöt kategóriában egyáltalán nem találtunk legyőzőre.” - értékelt Lacza Ádám Illés, a Magyar Kempo Szövetség elnöke.
A magyar kempósok legközelebb november 11-én, a Herceghalmi Utánpótlás Kempo Kupán lépnek tatamira, majd december 9-én a nemzetközi Hegyvidék Kempo Kupával zárják az évet.

Published in Kiemelt Események

Szerbia győzelmével ért véget a 2017-es azeri-grúz közös rendezésű női röplabda Európa-bajnokság. Honlapunk -ahogy két évvel ezelőtt Antwerpenből- ezúttal is a magyar csapat mérkőzéseinek helyszínéről számolt be az eseményről.
2015-ben 28 év után szerepelhetett újra a magyar női röplabda-válogatott Európa-bajnokságon. Az akkori belga-holland közös rendezésű kontinensviadalon a mieink a csoportkör utolsó mérkőzésén nagy csatában legyőzték Azerbajdzsánt, így továbbjutottak a csoportból, majd a negyeddöntőbe jutásért vívott párharcban a Németországtól elszenvedett verség a végállomást jelentette. 
Tavaly, a belgiumi élményekbe kapaszkodva, reménykedve vártuk az Érden és a lengyelországi Bielsko Bialában vívandó újabb Eb-selejtezőket, melyen végül Lengyelország mögött, ám Finnországot és Észtországot megelőzve második helyen végeztek lányaink, kiharcolva ezzel a pótselejtezős szereplést.
A Piatra-Neamtban megvívott, mindössze 80 percig tartó Románia elleni playoff meccs után nem sokan reménykedtek abban, hogy 2017-ben is szurkolhatunk a magyar lányoknak, ám a sima 0:3 ellenére nem síri hangulatban készült válogatottunk az érdi visszavágóra.
A nagy napon aztán jött a hidegzuhany, ugyanis keleti szomszédaink fájóan simán robogtak át rajtunk az első szettben, 25-14-re megnyerve azt. Ez azonban nem jelentette az Európa-bajnokságtól való automatikus búcsút, hiszen az oda-visszavágós rendszerben is pontszámítással dőlnek el a küzdelmek, vagyis a 3:0 és 3:1-es siker is ugyanannyit ér (3 pont), tehát elvben egy 3:1-es magyar siker is aranyszettet jelentett volna. És ekkor megmozdult valami. Lányaink nem feladták a küzdelmet, sokkal inkább megsokszorozták erejüket. Szívük hatalmas dobbanását szerte Európában lehetett hallani és órásit küzdve aranyszettre mentették a találkozót, melyben 15-13-as diadalt arattak, ezzel kvalifikálták magukat az idei kontinensviadalra.
A novemberi sorsoláson eldőlt, hogy a magyar csapat majd Bakuban szerepel, mégpedig "régi ismerősökkel" együtt, a házigazda Azerbajdzsánnal, selejtezőbeli ellenfelével, Lengyelországgal, valamint az előző Európa-bajnokságon megálljt parancsoló Németországgal együtt.
Decemberben azzal szembesültünk, hogy már nem a részvételt kiharcoló belga kapitány, Jan de Brandt fogja irányítani a válogatottat, így új mester után kellett nézni. Március elején az olasz Alberto Salomonit nevezték ki szövetségi kapitánynak, aki Magyarországon addig az MTK edzéseit vezette. Áprilisban egy újabb nem várt fordulat következett, ugyanis Horváth Dóra bejelentette visszavonulását, tehát volt bőven tennivaló a válogatott háza táján.
Ennek tudatában készülhettünk az eszéki vb-selejtezőkre, ahol az oroszok és a görögök mögött a 3. helyen végeztünk, így nem sikerült pótselejtezős helyen végeznünk.
A nyári felkészülés is tétmérkőzésekkel, nem mellesleg hosszú utazásokkal zajlott. Mexikó és Venezuela adott otthont a World Grand Prix III-as csoportjának selejtezőinek, ahol a magyar válogatott is érdekelt volt, és mivel az élen végzett, utazhatott tovább az ausztráliai döntőre, ott pedig a franciák és a házigazdák elleni siker a sorozat megnyerését jelentette.
A csapat vidáman utazhatott haza és kezdhette (folytathatta) a felkészülést az Európa-bajnokságra. Arra az Európa-bajnokságra, melyre -mondjuk ki- elég nehezen jött össze a csapat, ez pedig amatőr szinten is elég kellemetlen, nem még egy válogatottnál, ráadásul pont egy kontinensviadalra. Mi érhet többet, mint válogatott mezben szerepelni? Hogy a szövetségi kapitány személye, a klubérdekek, a sérüléstől való félelem, vagy puszta dac vezérelt egy-egy lemondást, azt nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy bármilyen szomorú is, Salomoni mester nem tudta kiállítani a megengedett létszámú keretet, még úgy sem, hogy már olyan játékost is behívott a keretbe, aki már javában más sportággal (is) kacérkodik, így pedig csak 13 játékos utazott Bakuba, ami a babonától függetlenül sem jelenthetett semmi jót.
Szerdán késő este indult a repülőgépünk Azerbajdzsán fővárosába. A reptéren már szép számmal várakoztak a magyar drukkerek, közülük a többség már Antwerpenben is buzdította a csapatot.
Kora hajnalban sikeresen landoltunk a közel 2,5 milliós városban, ahol rögtön megcsapott a városszerte érezhető olajszag.
Úton a szállodába modern épületek látványa tárult elénk, néhol egy-egy építkezés mutatta, hogy folyamatosan fejlődik a "Szovjet Dubai".
Délután 15 óra előtt a National Gymnastics Arenánál várakoztam, ahol szokatlan módon, elég sok időt vett igénybe az akkreditáció kiállítása. Bő félórás várakozás után végre bejutottam a csarnokba, ahol éppen lányaink edzése zajlott. Mindenki szorgalmasan tette a dolgát, jó hangulat uralkodott a játékosok körében.
Az edzés végeztével fél szemmel még másnapi ellenfelünket, a házigazda azerieket is megtekinthettük, majd csapatunk a hotel felé vette az irányt.
Este könnyed sétát tettem a Kaszpi-tenger partján, majd a szállodában a két évvel ezelőtti, szép emlékű mérkőzés felvételeit néztem vissza.
Másnap 10 órakor könnyed átmozgató edzésen vett részt az együttes, majd helyi idő szerint -a megadott programhoz képest egy óra csúszással- 19 órakor az azeri válogatottal együtt felállva, már a nemzeti himnuszokat hallgattuk.
A mérkőzés sajnos nem alakult számunkra kedvezően. Noha az első játszmában 19-13-ra is vezettünk, végül fordítani tudtak a hazaiak, majd a második és harmadik szettben már nem tudtak lányaink az ellenfél méltó partnerei lenni.
Szombaton szintén edzés szerepelt a délelőtti programban, majd kora este Lengyelország együttese várt ránk. A játék ugyan javult, játszmát is sikerült nyernie válogatottunknak, ám végül újabb vereséggel (1:3) hagytuk el a pályát, ráadásul áldozatokkal is járt az összecsapás, hiszen Liliom Rita és Tálas Zsuzsanna is sérülést szenvedett.
Vasárnap délelőtt az is kiderült, hogy csapatkapitányunk pályára lépésére van esély, ám Tálas Zsuzsi biztosan nem tudja vállalni a játékot a németek ellen.
Matematikailag volt még ugyan esély a továbbjutásra, ám végül Németország ellen is csupán csak egy játszma megnyerésére futotta, ami azt jelentette, hogy a késő esti órákban búcsút kell vennünk Bakutól.
Míg a többi csoport továbbjutói az azeri főváros felé vették az irányt, addig jómagam a hajnali busszal már a Heydar Aliyev Nemzetközi Repülőtér felé tartottam.
Hétfő reggel, nem sokkal fél 9 előtt szálltunk le Ferihegyen, így az Európa-bajnokság hátralévő mérkőzéseit már Budapestről követtük figyelemmel, ám minek után az M4 sportcsatorna bejátszotta csapatkapitányunk, Bokorné Liliom Rita rendkívül őszinte nyilatkozatát, melyben beszélt a csapat körül kialakult helyzetről és nyilvánosság előtt kimondta, nem volt minden játékos számára fontos, hogy eleget tegyen a válogatottba való meghívásának, elkerülhetetlen volt, hogy az illetékesek is megszólaljanak és foglalkozzanak az üggyel.
Volt olyan eset, hogy egy klub sérülésre hivatkozva nem engedte el játékosát, ugyanakkor az együttes felkészülési mérkőzésén pályán volt. Persze ettől még elképzelhető, hogy nem volt százszázalékos állapotban a sportoló, azonban mindenképp jelzésértékű volt a történet, főleg annak tudatában, hogy ezt követően több játékosról is kiderült, nem vállalja a szereplést a kontinensviadalon. Később Alberto Salomoni szövetségi kapitány is megemlítette, hogy hiányzik a klubok partnersége egy sikeresebb Eb-szerepléshez. Közvetlenül leendő munkaadóját a Békéscsabát, a Magyar Röplabda Szövetség elnökének városa csapatát, a Nyíregyházát, a Kaposvárt, valamint a Vasast is megemlítette, bár utóbbi -később ő maga is elismerte- partnernek bizonyult, ugyanis Török Kata személyében az egyetlen bevethető Vasas játékos a felkészülés során, illetve az Eb-n is szerepelt.
A Békéscsaba részéről Baran Ádám klubelnök "szerencsétlen megnyilvánulásnak" titulálta Salomoni kijelentését, valamint Liliom Rita mondandóját elsősorban a három mérkőzésből adódó fáradtságnak tulajdonította.
Én úgy gondolom, csapatkapitányunk -mint, ahogy azt a helyszínen is tapasztaltuk- nagyon is valós problémáról beszélt, amely -mondjuk ki- rányomta bélyegét a csapat szereplésére, ugyanis a megfelelő létszámú játékossal legalább a két évvel ezelőtti teljesítményt megismételhette volna. Az okokat és a megoldást az érintett játékosoknak, egyesületeknek és a magyar szövetségnek kell megtalálni. A magyar röplabdázás érdeke, hogy ilyen esetek az elkövetkezendőkben ne forduljanak elő, a szövetségnek pedig minden követ meg kell mozgatnia annak érdekében, hogy a klubok örömmel adják a játékosokat, a játékosok pedig örömmel vállalják, hogy magukra húzzák a címeres mezt. Legyen újra verseny a nemzeti csapatba kerülésért, ne pedig éppen darabra meglegyenek a játékosok, hiszen két év múlva Magyarország társrendezője lesz a kontinensviadalnak és elég komolytalannak tetszene, ha addig nem születne megoldás erre a problémára!
Mindent egybevetve a Bakuban szerepelt 13 játékos mindegyikét dicséret illeti. Becsülettel küzdöttek, míg erejükből tellett, pedig a lemondások miatt az ő munkájuk is nagyon kemény csorbát szenvedett. Ugyan a csoportból való továbbjutás nem sikerült, a végül négy közé jutó házigazdákat leszámítva -bár kis szerencsével egy szettet itt is ellophattak volna- Lengyelországnak és Németországnak egyenrangú partnerei tudtak lenni, ez pedig megörvendeztette a több, mint 2500 kilométert utazó magyar szurkolótábort.

A magyar válogatott Bakuban szerepelt kerete:
Bleicher Réka, Bokorné Liliom Rita (csapatkapitány), Czina Kata, Dékány Kinga, Dobi Edina, Nagy Eszter, Soós Nikolett,
Szakmáry Gréta, Szpin Renáta, Tálas Zsuzsanna, Tóth Fruzsina, Török Kata, Villám Lilla.
Szövetségi kapitány: Alberto Salomoni.

NŐI RÖPLABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, AZERBAJDZSÁN, GRÚZIA

Az A csoport mérkőzéseit a magyar csapat miatt kiemelt figyelemmel kísértük. Bakuban a házigazdák végeztek az élen, így közvetlenül a negyeddöntőbe jutottak, mögöttük Lengyelország és Németország végzett, míg Magyarország a csoport utolsó helyén zárt.
A B jelű négyes küzdelmeit a grúz fővárosban, Tbilisziben rendezték. A csoport élén Olaszország végzett, Fehéroroszország és Horvátország osztozott a maradék két továbbjutó helyen, a társházigazda grúzok pedig pont nélkül kiestek.
A C csoporton belül szintén az azeri fővárosban zajlottak a küzdelmek, ahol papírforma eredmény született. Az oroszok megnyerték a csoportot, míg Bulgária 2., Törökország 3. lett, Ukrajna pedig kiesett.
A D jelű kvartettben, Ganjában Szerbia, Hollandia, Csehország és Belgium volt a végső sorrend.
Az Európa-bajnokság ezután Bakuban folytatódott. A nyolc közé jutásért lejátszott összecsapások során Fehéroroszország 3:2-re legyőzte Csehországot, Hollandia 3:0-ra nyert Horvátország ellen, Törökország 3:1-re verte Lengyelországot, míg Németország nagy csatában 3:2 arányban bizonyult jobbnak Bulgáriánál.
A negyeddöntőben Hollandia némi meglepetésre nagyon simán, 3:0-ra verte Olaszországot, Szerbia szintén 3:0-ra győzte le Fehéroroszországot, Azerbajdzsán az Eb során másodszor is diadalmaskodott Németország felett (ezúttal 3:0), míg Törökország nagy meglepetésre szintén 3:0-ra győzte le Oroszországot.
Az elődöntőkben a kontinensviadal legizgalmasabb összecsapásán Hollandia 3:2-re nyert Azerbajdzsán ellen, míg Szerbia 3:0-ra verte Törökországot.
A bronzérmet a törökök szerezték meg, miután 3:1-re legyőzték az azerieket, míg az Eb-győztes Szerbia lett, miután 3:1 arányban jobbnak bizonyult Hollandiánál.

Kontinensviadal legközelebb 2019-ben, amikor Magyarország, Csehország, Lengyelország és Törökország várja Európát!

Published in Kiemelt Események

A SportMindenkinek.hu egy teljes funkciós sportportál. Folyamatosan bővülő kínálatunkban nemre, korra és eredményességre való tekintet nélkül, bárki megmutathatja magát.
A sport legyen öröm, a sport legyen mindenkié!

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Friss hírek