Szerbia győzelmével ért véget a 2017-es azeri-grúz közös rendezésű női röplabda Európa-bajnokság. Honlapunk -ahogy két évvel ezelőtt Antwerpenből- ezúttal is a magyar csapat mérkőzéseinek helyszínéről számolt be az eseményről.
2015-ben 28 év után szerepelhetett újra a magyar női röplabda-válogatott Európa-bajnokságon. Az akkori belga-holland közös rendezésű kontinensviadalon a mieink a csoportkör utolsó mérkőzésén nagy csatában legyőzték Azerbajdzsánt, így továbbjutottak a csoportból, majd a negyeddöntőbe jutásért vívott párharcban a Németországtól elszenvedett verség a végállomást jelentette. 
Tavaly, a belgiumi élményekbe kapaszkodva, reménykedve vártuk az Érden és a lengyelországi Bielsko Bialában vívandó újabb Eb-selejtezőket, melyen végül Lengyelország mögött, ám Finnországot és Észtországot megelőzve második helyen végeztek lányaink, kiharcolva ezzel a pótselejtezős szereplést.
A Piatra-Neamtban megvívott, mindössze 80 percig tartó Románia elleni playoff meccs után nem sokan reménykedtek abban, hogy 2017-ben is szurkolhatunk a magyar lányoknak, ám a sima 0:3 ellenére nem síri hangulatban készült válogatottunk az érdi visszavágóra.
A nagy napon aztán jött a hidegzuhany, ugyanis keleti szomszédaink fájóan simán robogtak át rajtunk az első szettben, 25-14-re megnyerve azt. Ez azonban nem jelentette az Európa-bajnokságtól való automatikus búcsút, hiszen az oda-visszavágós rendszerben is pontszámítással dőlnek el a küzdelmek, vagyis a 3:0 és 3:1-es siker is ugyanannyit ér (3 pont), tehát elvben egy 3:1-es magyar siker is aranyszettet jelentett volna. És ekkor megmozdult valami. Lányaink nem feladták a küzdelmet, sokkal inkább megsokszorozták erejüket. Szívük hatalmas dobbanását szerte Európában lehetett hallani és órásit küzdve aranyszettre mentették a találkozót, melyben 15-13-as diadalt arattak, ezzel kvalifikálták magukat az idei kontinensviadalra.
A novemberi sorsoláson eldőlt, hogy a magyar csapat majd Bakuban szerepel, mégpedig "régi ismerősökkel" együtt, a házigazda Azerbajdzsánnal, selejtezőbeli ellenfelével, Lengyelországgal, valamint az előző Európa-bajnokságon megálljt parancsoló Németországgal együtt.
Decemberben azzal szembesültünk, hogy már nem a részvételt kiharcoló belga kapitány, Jan de Brandt fogja irányítani a válogatottat, így új mester után kellett nézni. Március elején az olasz Alberto Salomonit nevezték ki szövetségi kapitánynak, aki Magyarországon addig az MTK edzéseit vezette. Áprilisban egy újabb nem várt fordulat következett, ugyanis Horváth Dóra bejelentette visszavonulását, tehát volt bőven tennivaló a válogatott háza táján.
Ennek tudatában készülhettünk az eszéki vb-selejtezőkre, ahol az oroszok és a görögök mögött a 3. helyen végeztünk, így nem sikerült pótselejtezős helyen végeznünk.
A nyári felkészülés is tétmérkőzésekkel, nem mellesleg hosszú utazásokkal zajlott. Mexikó és Venezuela adott otthont a World Grand Prix III-as csoportjának selejtezőinek, ahol a magyar válogatott is érdekelt volt, és mivel az élen végzett, utazhatott tovább az ausztráliai döntőre, ott pedig a franciák és a házigazdák elleni siker a sorozat megnyerését jelentette.
A csapat vidáman utazhatott haza és kezdhette (folytathatta) a felkészülést az Európa-bajnokságra. Arra az Európa-bajnokságra, melyre -mondjuk ki- elég nehezen jött össze a csapat, ez pedig amatőr szinten is elég kellemetlen, nem még egy válogatottnál, ráadásul pont egy kontinensviadalra. Mi érhet többet, mint válogatott mezben szerepelni? Hogy a szövetségi kapitány személye, a klubérdekek, a sérüléstől való félelem, vagy puszta dac vezérelt egy-egy lemondást, azt nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy bármilyen szomorú is, Salomoni mester nem tudta kiállítani a megengedett létszámú keretet, még úgy sem, hogy már olyan játékost is behívott a keretbe, aki már javában más sportággal (is) kacérkodik, így pedig csak 13 játékos utazott Bakuba, ami a babonától függetlenül sem jelenthetett semmi jót.
Szerdán késő este indult a repülőgépünk Azerbajdzsán fővárosába. A reptéren már szép számmal várakoztak a magyar drukkerek, közülük a többség már Antwerpenben is buzdította a csapatot.
Kora hajnalban sikeresen landoltunk a közel 2,5 milliós városban, ahol rögtön megcsapott a városszerte érezhető olajszag.
Úton a szállodába modern épületek látványa tárult elénk, néhol egy-egy építkezés mutatta, hogy folyamatosan fejlődik a "Szovjet Dubai".
Délután 15 óra előtt a National Gymnastics Arenánál várakoztam, ahol szokatlan módon, elég sok időt vett igénybe az akkreditáció kiállítása. Bő félórás várakozás után végre bejutottam a csarnokba, ahol éppen lányaink edzése zajlott. Mindenki szorgalmasan tette a dolgát, jó hangulat uralkodott a játékosok körében.
Az edzés végeztével fél szemmel még másnapi ellenfelünket, a házigazda azerieket is megtekinthettük, majd csapatunk a hotel felé vette az irányt.
Este könnyed sétát tettem a Kaszpi-tenger partján, majd a szállodában a két évvel ezelőtti, szép emlékű mérkőzés felvételeit néztem vissza.
Másnap 10 órakor könnyed átmozgató edzésen vett részt az együttes, majd helyi idő szerint -a megadott programhoz képest egy óra csúszással- 19 órakor az azeri válogatottal együtt felállva, már a nemzeti himnuszokat hallgattuk.
A mérkőzés sajnos nem alakult számunkra kedvezően. Noha az első játszmában 19-13-ra is vezettünk, végül fordítani tudtak a hazaiak, majd a második és harmadik szettben már nem tudtak lányaink az ellenfél méltó partnerei lenni.
Szombaton szintén edzés szerepelt a délelőtti programban, majd kora este Lengyelország együttese várt ránk. A játék ugyan javult, játszmát is sikerült nyernie válogatottunknak, ám végül újabb vereséggel (1:3) hagytuk el a pályát, ráadásul áldozatokkal is járt az összecsapás, hiszen Liliom Rita és Tálas Zsuzsanna is sérülést szenvedett.
Vasárnap délelőtt az is kiderült, hogy csapatkapitányunk pályára lépésére van esély, ám Tálas Zsuzsi biztosan nem tudja vállalni a játékot a németek ellen.
Matematikailag volt még ugyan esély a továbbjutásra, ám végül Németország ellen is csupán csak egy játszma megnyerésére futotta, ami azt jelentette, hogy a késő esti órákban búcsút kell vennünk Bakutól.
Míg a többi csoport továbbjutói az azeri főváros felé vették az irányt, addig jómagam a hajnali busszal már a Heydar Aliyev Nemzetközi Repülőtér felé tartottam.
Hétfő reggel, nem sokkal fél 9 előtt szálltunk le Ferihegyen, így az Európa-bajnokság hátralévő mérkőzéseit már Budapestről követtük figyelemmel, ám minek után az M4 sportcsatorna bejátszotta csapatkapitányunk, Bokorné Liliom Rita rendkívül őszinte nyilatkozatát, melyben beszélt a csapat körül kialakult helyzetről és nyilvánosság előtt kimondta, nem volt minden játékos számára fontos, hogy eleget tegyen a válogatottba való meghívásának, elkerülhetetlen volt, hogy az illetékesek is megszólaljanak és foglalkozzanak az üggyel.
Volt olyan eset, hogy egy klub sérülésre hivatkozva nem engedte el játékosát, ugyanakkor az együttes felkészülési mérkőzésén pályán volt. Persze ettől még elképzelhető, hogy nem volt százszázalékos állapotban a sportoló, azonban mindenképp jelzésértékű volt a történet, főleg annak tudatában, hogy ezt követően több játékosról is kiderült, nem vállalja a szereplést a kontinensviadalon. Később Alberto Salomoni szövetségi kapitány is megemlítette, hogy hiányzik a klubok partnersége egy sikeresebb Eb-szerepléshez. Közvetlenül leendő munkaadóját a Békéscsabát, a Magyar Röplabda Szövetség elnökének városa csapatát, a Nyíregyházát, a Kaposvárt, valamint a Vasast is megemlítette, bár utóbbi -később ő maga is elismerte- partnernek bizonyult, ugyanis Török Kata személyében az egyetlen bevethető Vasas játékos a felkészülés során, illetve az Eb-n is szerepelt.
A Békéscsaba részéről Baran Ádám klubelnök "szerencsétlen megnyilvánulásnak" titulálta Salomoni kijelentését, valamint Liliom Rita mondandóját elsősorban a három mérkőzésből adódó fáradtságnak tulajdonította.
Én úgy gondolom, csapatkapitányunk -mint, ahogy azt a helyszínen is tapasztaltuk- nagyon is valós problémáról beszélt, amely -mondjuk ki- rányomta bélyegét a csapat szereplésére, ugyanis a megfelelő létszámú játékossal legalább a két évvel ezelőtti teljesítményt megismételhette volna. Az okokat és a megoldást az érintett játékosoknak, egyesületeknek és a magyar szövetségnek kell megtalálni. A magyar röplabdázás érdeke, hogy ilyen esetek az elkövetkezendőkben ne forduljanak elő, a szövetségnek pedig minden követ meg kell mozgatnia annak érdekében, hogy a klubok örömmel adják a játékosokat, a játékosok pedig örömmel vállalják, hogy magukra húzzák a címeres mezt. Legyen újra verseny a nemzeti csapatba kerülésért, ne pedig éppen darabra meglegyenek a játékosok, hiszen két év múlva Magyarország társrendezője lesz a kontinensviadalnak és elég komolytalannak tetszene, ha addig nem születne megoldás erre a problémára!
Mindent egybevetve a Bakuban szerepelt 13 játékos mindegyikét dicséret illeti. Becsülettel küzdöttek, míg erejükből tellett, pedig a lemondások miatt az ő munkájuk is nagyon kemény csorbát szenvedett. Ugyan a csoportból való továbbjutás nem sikerült, a végül négy közé jutó házigazdákat leszámítva -bár kis szerencsével egy szettet itt is ellophattak volna- Lengyelországnak és Németországnak egyenrangú partnerei tudtak lenni, ez pedig megörvendeztette a több, mint 2500 kilométert utazó magyar szurkolótábort.

A magyar válogatott Bakuban szerepelt kerete:
Bleicher Réka, Bokorné Liliom Rita (csapatkapitány), Czina Kata, Dékány Kinga, Dobi Edina, Nagy Eszter, Soós Nikolett,
Szakmáry Gréta, Szpin Renáta, Tálas Zsuzsanna, Tóth Fruzsina, Török Kata, Villám Lilla.
Szövetségi kapitány: Alberto Salomoni.

NŐI RÖPLABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, AZERBAJDZSÁN, GRÚZIA

Az A csoport mérkőzéseit a magyar csapat miatt kiemelt figyelemmel kísértük. Bakuban a házigazdák végeztek az élen, így közvetlenül a negyeddöntőbe jutottak, mögöttük Lengyelország és Németország végzett, míg Magyarország a csoport utolsó helyén zárt.
A B jelű négyes küzdelmeit a grúz fővárosban, Tbilisziben rendezték. A csoport élén Olaszország végzett, Fehéroroszország és Horvátország osztozott a maradék két továbbjutó helyen, a társházigazda grúzok pedig pont nélkül kiestek.
A C csoporton belül szintén az azeri fővárosban zajlottak a küzdelmek, ahol papírforma eredmény született. Az oroszok megnyerték a csoportot, míg Bulgária 2., Törökország 3. lett, Ukrajna pedig kiesett.
A D jelű kvartettben, Ganjában Szerbia, Hollandia, Csehország és Belgium volt a végső sorrend.
Az Európa-bajnokság ezután Bakuban folytatódott. A nyolc közé jutásért lejátszott összecsapások során Fehéroroszország 3:2-re legyőzte Csehországot, Hollandia 3:0-ra nyert Horvátország ellen, Törökország 3:1-re verte Lengyelországot, míg Németország nagy csatában 3:2 arányban bizonyult jobbnak Bulgáriánál.
A negyeddöntőben Hollandia némi meglepetésre nagyon simán, 3:0-ra verte Olaszországot, Szerbia szintén 3:0-ra győzte le Fehéroroszországot, Azerbajdzsán az Eb során másodszor is diadalmaskodott Németország felett (ezúttal 3:0), míg Törökország nagy meglepetésre szintén 3:0-ra győzte le Oroszországot.
Az elődöntőkben a kontinensviadal legizgalmasabb összecsapásán Hollandia 3:2-re nyert Azerbajdzsán ellen, míg Szerbia 3:0-ra verte Törökországot.
A bronzérmet a törökök szerezték meg, miután 3:1-re legyőzték az azerieket, míg az Eb-győztes Szerbia lett, miután 3:1 arányban jobbnak bizonyult Hollandiánál.

Kontinensviadal legközelebb 2019-ben, amikor Magyarország, Csehország, Lengyelország és Törökország várja Európát!

A magyar válogatott szívós játékkal szettet rabolt ugyan a jóval esélyesebbnek vélt Németországtól, ám négyjátszmás vereségével -a holnapi Azerbajdzsán-Németország mérkőzés eredményétől függetlenül- búcsúzott a 2017-es női röplabda Európa-bajnokságtól.
A vereség és a kiesés ellenére büszkék lehetünk a játékosokra, hiszen a jelenlévők mindent megtettek, hogy legjobbjukat nyújtsák és örömet szerezzenek a 2500 kilométert utazó szépszámú magyar szurkolónak.
A német válogatottal két éve a sikerrel megvívott csoportmérkőzések után találkoztunk, ám akkor 3:0-s vereséget szenvedtünk és nem jutottunk a legjobb nyolc közé.
A mostani összecsapás előtt mindkét csapat nyeretlenként érkezett a National Gymnastics Arénába, ám míg a németek mögött csupán egy mérkőzés volt (Lengyelország ellen 2:3), addig a magyar csapat pénteken Azerbajdzsán és szombaton Lengyelország ellen is vesztesen hagyta el a pályát.
Együttesünk egy esetleges győzelemmel még izgalommal várhatta volna a hétfői azeri-német összecsapást, ám amúgy sem kevés gondunkat (ezekről egy későbbi cikkünkben fogunk beszámolni) szaporította, hogy Tálas Zsuzsanna a tegnapi sérülése után nem tudta vállalni a játékot, ráadásul Liliom Rita sem lett egészségesebb, ám fájdalomcsillapítókkal ugyan, ő legalább pályára tudott lépni.
Tálas Zsuzsanna helyett Bleicher Réka szerepelt feladó poszton, aki kiválóan helytállt a találkozón.
A mérkőzés Nagy Eszter pontjával kezdődött, de a németek mozgásán ezt követően is látszódott, hogy valami még nem állt össze, nincs még készen az elmúlt Eb ötödik helyezettje. Noha az elején felváltva születtek a pontok, Liliom Rita pontjával és egy szélesre ütött labda után az első technikai szünetben 8-5-re vezettek a mieink, majd a rövid pihenő után ismét egy szélesre ütött labda után már plusz négy volt az állás. Ekkor kicsit összekapta magát az ellenfél, elsősorban Denise Hanke keserítette meg a dolgunkat, aki sorozatban ászokat nyitott, mellette pedig a német blokk is jól muzsikált, így hiába kért időt Salomoni mester, csak felzárkóznia sikerült lányainknak. A végén a második játszmalabdát értékesítették a fehér mezesek. (21-25)
A második felvonásban sikerült magunkhoz ragadni a kezdeményezést és az első technikai szünetre már négypontos előnnyel mehettünk. A németeknek tett jót a szünet, fokozatosan felzárkóztak és hiába kért időt a magyar kapitány, ebben a játszmában is kiegyenlítettek. Némileg meglepő módon ezután kissé szétesett a németek csapatjátéka, mely miatt most Felix Koslowski kért időt, azonban nem tudott hatással lenni az övéire, így a második technikai szünetben már öttel vezettek a magyar lányok. Az elmúlt két meccsett figyelembe véve ezúttal nem dörzsöltük a tenyerünket, de látva a játékosainkon az akaratot, illetve a már-már megszámlálhatatlan német hibát, úgy éreztük, ezúttal sikerül megtartani az előnyt. Szakmáry pontjaival már nyolcpontos volt a fór. Noha 22-18-ig még felkapaszkodtak a németek, fordítani nem tudtak, így megnyertük a játszmát. (25-19)
A harmadik szettben hamar elhúzott az ellenfél 3-0-ra, de nem hagytuk őket ellépni, Dobi Edina bombaerős ütésével pedig már nálunk volt az előny. A technikai szünetben 8-5 volt a javunkra, ám ezt követően ismét összeállt a német blokk, ami ellen nem tudtak hatékonyak lenni ütőink, a második technikai szünetben pedig már újra német vezetésnél hallgatták a lányok Salomoni tanácsait. A játszma hátralévő részében már csak kapaszkodott a magyar csapat, egyenlíteni már nem sikerült. (21-25)
A 4. játszmában az első technikai szünetig tartottuk a lépést, ekkor 8-5 volt Németország javára, de ezt követően a németek nagyon belelendültek, míg a magyar lányok talán kissé el is fáradtak, ennek következtében pedig fokozatosan nőtt a két együttes közti különbség. A második technikai szünetben már 16-10 volt oda, és bár ezen még sikerült csiszolnia lányinknak, a végén újra kialakult ez a különbség és hat mérkőzéslabdája is volt ellenfelünknek, amiből rögtön az elsőt ki is használták.
A magyar válogatott ezzel a vereséggel a holnapi Azerbajdzsán-Németország találkozó eredményétől függetlenül már biztosan búcsúzik Bakutól és az Európa-bajnokságtól. Fájó ez azért, hiszen a két évvel ezelőtti bravúros továbbjutás után azt remélte minden, a röplabdasportot szerető ember, hogy játékosok, vezetők, klubok és a szövetség számára is egy cél van, mégpedig, hogy azt az eredményt idén is legalább megismételje a magyar női röplabda-válogatott, ám ez, mint -egyébként már az Európa-bajnokság előtt kiderült- eleve hamvába hullt remény volt.
Hogy konkréten miről is van szó, azt a napokban megjelenő összefoglaló cikkünkben lehet majd olvasni.
Mindezek ellenére a jelenlévő játékosok mindegyikének -még akkor is, ha egy percet sem voltak a pályán- jár a dicséret, ők teljesítették azt, amit elvárhattunk, becsületesen küzdöttek, szívüket-lelküket adták, hogy helytálljanak, s úgy érzem a házigazda elleni mérkőzés második és harmadik szettjét leszámítva ez sikerült is, ami miatt mindenképpen gratuláció illeti a lányokat.
Együttesünk a 15. helyen zárta az azeri-grúz közös rendezésű Európa-bajnokságot.

MECCS UTÁNI ÉRTÉKELÉSEK:

Alberto Salomoni: "Jó meccset játszottunk, a lányok mindent megtettek a győzelemért. Ha összességében értékelek, az azeriek nagyon erősek, szóval nem mi játszottunk rosszul ellenük, hanem ők voltak jók. A lengyelek és németek ellen voltak esélyeink, hogy megváltoztassuk a játékot. Az ilyen meccseken azonban tizennégy tapasztalt játékosra van szükség."

Szakmáry Gréta: "Egy nagyon jó mérkőzésen vagyunk túl. Sajnos nem sikerült a győzelem, úgy érzem mindent megtettünk, de ma egy fokkal jobb volt nálunk ez a német csapat. Sajnos ez nekünk azt jelenti, hogy be kell fejeznünk az Európa-bajnokságot, de minden tekintetben pozitívan tesszük ezt meg, mert mindent kiadtunk magunkból."


NÉMETORSZÁG - MAGYARORSZÁG 3:1 (21, -19, 21, 18)
Baku, 500 néző. V: Krticka (cseh), Sodja (osztrák).
Németország: Geerties 8, Schölzel 8, Lippmann 19, Fromm 5, Pettke 6, Hanke 13. Csere: Dürr (liberó), Poll 6, Kemmsies, Stigrot 2, Grosser, Gründing 3. Szövetségi kapitány: Felix Koslowski.
Magyarország: Nagy E. 4, Bokorné Liliom 6, Szakmáry 25, Dobi 9, Bleicher, Dékány 19. Csere: Szpin (liberó), Török, Soós 2, Villám. Szövetségi kapitány: Alberto Salomoni.

Második mérkőzését is elvesztette a magyar női röplabda-válogatott az azeri-grúz közös rendezésű röplabda Európa-bajnokságon, ám szégyenkezni a legkevésbé sincs oka, hiszen az akarat mellett helyenként a játéka is élvezetes volt.
A tegnapi fájó vereség után közel sem várt egyszerű feladat lányainkra, hiszen -amint arról beszámoltunk- együttesünk három játszmában alulmaradt a társrendező házigazdákkal szemben, míg a lengyelek maratoni csatában ötjátszmás győzelmet arattak Németország felett. Amiben némileg bízhattunk, hogy a tegnapi elhúzódó program miatt a lengyelek elég későn, 23 óra után fejezték be a meccset, így elég kevés idejük volt regenerálódni.
Az első játszma elején ez meg is látszott, együttesünk sorra szerezte a pontokat a kissé fásultnak tűnő kék mezesek ellen. Nagy Eszter ásszal indított, majd 4-0-ig meg sem állt a magyar csapat. A lengyel kapitány, érezvén a veszélyt, rögtön időt is kért, ám a különbség nem csökkent, sőt az első technikai szünetben már 8-3 volt ide. A pihenő alatt Nawrocki kapitány kissé helyretette az övéit, akik lassan fel is zárkóztak együttesünkre, ám Dékány Berni jelezte: ne tovább, majd Szakmáry Gréta pontja után már ismét négy volt közte, ám kis megingás után 13-13-nál mégis sikerült egyenlítenie ellenfelünknek. Ekkor a magyar kapitány volt kénytelen magához rendelni a játékosokat, de hiába a biztató szavak, sajnos a nyitásfogadásokkal is komoly problémáink adódtak, így a lengyelek könnyed pontokat szerezve néggyel elhúztak. A magyar csapat nem omlott össze, Török Kata is beszállt nyitni, rögtön egy ásszal, majd Nagy Eszter percei következtek. Mínusz egyre zárkóztunk, ám 22-24-nél játszmalabdához jutott ellenfelünk, amit ki is használt.
Kissé féltettük a lányokat, hiszen pénteken hasonló módon vesztettük el az első játszmát és bizony utána össze is zuhantunk, ázonban ezúttal másképp írta meg az élet a forgatókönyvet. Remek teljesítményt nyújtva, kiváló védekezéssel fokozatosan ellépett együttesünk a lengyelektől, Tálas Zsuzsi blokkja után már 7-3 volt az állás, majd ugyanennyi volt a különbség az első technikai szünetben is. Tálas továbbra is remekül adogatta a labdákat, Szakmáry, Liliom és Nagy Eszter pedig pontosan fejezte be az akciókat, így a második technikaira tovább növelték előnyüket lányaink (16-9), majd 22-12-nél a közte tízet is elérték. A biztos vezetés tudatában kissé alábbhagyott a koncentráció, vérszemet is kaptak a lengyelek, ám csak három pontra tudtak feljönni. Dékány pontja után hiába kértek időt a lengyelek, játszmalabdához jutottak a mieink, amit Dékány Bernadett elsőre ki is használt, így az Európa-bajnokságon megnyertük az első játszmát.
A harmadik felvonást is jól kezdtük, azonban kétpontos előnyünk hamar elolvadt és az első technikai szünetben már a lengyelek vezettek kettővel, majd játékuk is egyre magabiztosabbá vált. A második technikai szünetre ugyan még csak mínusz hárommal mentünk, a bombaerős ütéseket viszont nem tudtuk hatástalanítani, így rövid időn belül behozhatatlan előnyre tettek szert a lengyelek, végül 25-17-re húzták be a játszmát.
A negyedik szettben új erőre kapva hamar négypontos előnybe kerültek a mieink, de hiába vezettünk már 13-7-re is ellenfelünknek az időkérés után nagyot javult a támadójátéka, mellyel egy pontra felzárkóztak. 17-17-nél értek utol bennünket, ezután pedig hiába küzdöttünk becsülettel, első mérkőzéslabdájukat Efimenko beütötte, így a lengyel válogatott a tegnapi után újabb győzelmet aratott, ezzel bebiztosítva továbbjutását.
Ami a mieinket illeti, a küzdés miatt mindenképpen dicséretet érdemelnek, ha nagyon tárgyszerűek akarunk lenni, akkor fontos megjegyezni, hogy matematikai esélyünk még van a továbbjutásra, ám ehhez holnap le kell győzni a ma pihenő német válogatottat, ami valljuk meg nem könnyű feladat. Amit remélünk, hogy Liliom Rita és Tálas Zsuzsanna is összeszedett egy kisebb sérülést, így elsősorban abban reménykedünk, hogy holnapra meggyógyulnak és ismét bevethetők lesznek.

MECCS UTÁNI ÉRTÉKELÉSEK:

Alberto Salomoni: "A csapat dicséretet érdemel, mert az azeriek elleni meccshez képest javultunk, lelkesedésben, szervezettségben, blokk-védekezésben nagyon jók voltunk. Az okosságot hiányoltam kicsit a végéről, például a második szettben felzárkózott az ellenfél. Zsuzsi sérülése a végén a legrosszabbkor jött, nem maradt cserém. Most a legjobbunkat adtuk, egy szavam nem lehet a csapatra. Ez az út, hogy az európai élvonalhoz közelítsünk: okosnak lenni, s egyszerre elhinni, hogy képesek vagyunk nyerni."

Tálas Zsuzsanna: "Úgy gondolom lényegesen jobban teljesítettünk ma, mint tegnap, talán jobban is feküdt nekünk a lengyelek játéka, akik nem játszottak ma olyan jól, persze valószínű ők sem ránk időzítettek, hiszen számukra ez egy kötelező győzelem kellett, hogy legyen, de azért elcsíphettük volna őket. A negyedik szett alakulhatott volna kicsit másképp is, ám ugyanúgy kiengedtük az előnyt a kezünkből, mint tegnap az azeriek ellen. Szeretnénk az Európa-bajnokságot tisztességesen befejezni, jelentsen ez pontokat, szettet, győzelmet. Kívánom, hogy olyan játékot nyújtsunk holnap, ami méltó a magyar röplabdasporthoz."

LENGYELORSZÁG - MAGYARORSZÁG 3:1 (22, -19, 17, 18)
Baku, 1000 néző. V: Harald Sodja (osztrák), Yury Bakunovich (fehérorosz).
Lengyelország: Efimenko 8, Wolosz 2, Polak 8, Kakolewska 14, Smarzek 25, Grajber 8. Csere: Witkowska, Krzos (liberók), Murek 5, Brzoska 5, Plesnierowicz, Tokarska, Bociek, Twardowska 1. Szövetségi kapitány: Jacek Nawrocki.
Magyarország: Nagy E. 6, Bokorné Liliom 8, Szakmáry 18, Dobi 8, Tálas 4, Dékány 15. Csere: Szpin (liberó), Török 1, Bleicher, Villám, Soós. Szövetségi kapitány: Alberto Salomoni.

Vereséggel mutatkozott be női válogatottunk Bakuban a ma megkezdődött azeri-grúz közös rendezésű női röplabda Európa-bajnokságon. Noha csapatunk előtt az első játszmában komoly esély adódott -legalábbis a szett megnyerésére-, élni mégsem tudott vele. No, de nézzük a részleteket.
Két éve Antwerpenben a magyar válogatott fantasztikus játékkal legyőzte Azerbajdzsánt és ezzel továbbjutott Európa legjobb 12 csapata közé. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a mieinknél különböző okok miatt mindössze négy játékos maradt meg hírmondónak, míg az ellenfélnél csupán néhány változás történt az akkori kerethez képest, ráadásul a hazai pálya is mellettük szólt.
A helyi idő szerint 18 órára kiírt Magyarország-Azerbajdzsán összecsapás a C csoportban lejátszott orosz-ukrán -némi meglepetésre- ötjátszmásra nyúló párharca miatt kerek egy órával később kezdődött, emellett a nyitóünnepélyt is le kellett rövidíteni.
A mieink a National Gymnastics Arena kisebb méretű edzőcsarnokban melegítettek, majd Yagub Eyyubov azeri miniszterelnök-helyettes beszédét a házigazdák válogatottjával együtt már a nyolcezres sportcsarnokban hallgatták.
A ceremónia után újra melegíteni kezdtek a csapatok, majd 19 órakor Nagy Eszter nyitásával megkezdődött az összecsapás.
A szett elején a légkört, illetve a 4300 szurkoló buzdítását kellett szoknia csapatunknak, majd 6-6-nál előbb egyenlíteni tudtunk és miután egy azeri labda a hálóban kötött ki, a meccs folyamán először vezetéshez jutottunk.
Az első technikai szünetben 8-6-ot mutatott az eredményjelző a javunkra, majd Bayramova szélesre ütött labdája és egyik játékosuk hálóba érése után már ötpontos volt a magyar előny. 17-12-nél Rahimova is megmutatta, hogy tud ő is nyitást rontani, majd Bayramova ütését blokkoltuk. Dörzsölni kezdtük a tenyerünket, ám 19-13-nál Poznyak került a nyitóhelyre. Ekkor valami megtört a mieinknél, sorra rontottuk a támadásokat, melyeket többnyire Szakmáryra játszottunk, ennek köszönhetően pedig egy pontra feljöttek az azeriek. Nem omlottunk össze, Török Kata állt be nyitni, majd Liliom Rita ütése után már újra három pont, 22-19-re vezettünk. Hiába az előny, a magyar lányok keze újra megremegett, s noha Dobi Edina még hárított egy szettlabdát, az azeriek újabb pontja a játszma megnyerését jelentette számukra.
A második felvonást hamar lerendezték vendéglátóink. Nem igen használtunk támadási variációkat, Szakmárynak pedig nagy falat volt, hogy egymaga versenyben tartsa a válogatottat. Az azeriek remekül védekeztek, akcióikra pedig -elsősorban Rahimova villogot- nem volt ellenszerünk. A szett elején még némileg látóhatáron belül tudtuk tartani ellenfelünket, de 3-4 után zsinórban hat pontot gyűjtöttek az azeriek. 3-10-nél már a második idejét kellett kikérnie Salomoni mesternek, hátha sikerül az utolsó szalmaszálba megkapaszkodnia tanítványainak, ám négy pontnál közelebb nem sikerült zárkóznunk, hiába hozott a teniszből már jól ismert, de egy ideje a röplabdában is alkalmazott "sólyomszem" is pontot számunkra, a szett vége nagyon sima -14-25- lett.
Személy szerint úgy gondoltam, ember legyen a talpán, aki most lelket tud verni a lányokba. Az eleje ismét az azerieké volt, elmentek hárommal, de küzdöttünk becsülettel és csakúgy, mint az első felvonásban, 6-6-nál utolértük az ellenfelet. Próbáltunk cserélni, Soós is pályára lépett, ám a technikai szünet után ismét elléptek a hazaiak és a második szünetben már mínusz öt volt a mi szempontunkból. Innen már nem volt visszaút, Soós szélesre ütött labdája és Bleicher Réka hibája után mérkőzéslabdához jutott Azerbajdzsán, Poznyak pedig be is fejezte az összecsapást.
Sokan úgy véltük, a házigazda elleni párharc lesz a döntő a magyarok továbbjutása szempontjából, ám egyelőre ez a mai játékot nézve -leszámítva az első felvonást- jelenleg elég távolinak tűnik.
Holnap 18 órakor Lengyelország ellen javíthatunk, ami közel sem tekinthető könnyű összecsapásnak, annak tudatában pedig pláne nem, hogy a fehér-pirosak ma 3:2 arányban legyőzték Németországot.
A beszámolóból nem maradhatnak ki a magyar szurkolók sem, akik a piros-fehér-zöld zászlókat lobogtatva végig buzdították lányainkat. A családtagok mellett jöttek Vasas, Újpest, Békéscsaba, Jászberény szurkolók, de érkeztek drukkerek még Londonból is. Annyi bizonyos, hogy szurkolásból holnap sem lesz hiány részükről.

MECCS UTÁNI ÉRTÉKELÉSEK:

Alberto Salomoni: "Azt hiszem, mindenki láthatta, hogy az első szett volt a döntő, amikor gyilkolhattunk volna, de nem tettük. Másként alakult volna a mérkőzés, ha megnyerjük az első szettet. Az első játszma után megkönnyebbültek az azeriek, és utána elkezdtek jobban röplabdázni, mi pedig elveszítettük a magabiztosságunkat. Képesnek kell lennünk jobban játékban maradni, mert mindhárom ellenfelünk nagyon magas színvonalon játszik, és nem elég egy vagy két játszmában jól teljesíteni ellenük. Ha kicsit felzárkóztunk, magasabb fokozatra kapcsoltak. Talán nem hittük el, hogy legyőzhetjük őket."

Nagy Eszter: "Nagyon jó hangulatban készültünk a mérkőzésre, az elején nagy lökést adott nekünk a rengeteg szurkoló, míg, ha a többség nem is nekünk drukkolt, ám ezt az energiát valahol elvesztettük, de így is büszke vagyok a csapatra. Nem számítottunk az első játszma után, hogy az utána következő két szettben simán alulmaradunk, de, hogy miért történt ez így, ki kell elemezni. Előre kell néznünk, úgy kell a következő meccsnek nekimenni, hogy már nincs vesztenivalónk."

Szakmáry Gréta: "Nagy meccsen vagyunk túl, egy erős ellenféllel szemben, akiknél világsztárok játszanak. Szerettem volna többet vállalni és segíteni a csapatot, de nagy fallal találtam szemben magamat. Az elején jól mentek a nyitások, jól is mezőnyöztünk, végrehajtottuk azokat a technikai elemeket, amiket szerettünk volna, talán kicsit le is néztek minket az azeriek. Nagyon sajnálom a vereséget, de az Eb-nek még nincs vége. A lengyelek ellen 120%-ot várok mindenkitől, úgy érzem ez bennünk is van, és a mai vereség ellenére úgy érzem, holnap jobbak leszünk."

AZERBAJDZSÁN – MAGYARORSZÁG 3:0 (23, 14, 16)
Baku, 4300 néző. V: Krticka (cseh), Nederhoed (holland).
Azerbajdzsán: Poznyak 8, Jagubova 3, Natalya Mammadova 11, Hasanova 5, Rahimova 23, Bajramova 5. Csere: Valeriya Mammadova (liberó), Samadova 8, Habibova. Szövetségi kapitány: Faig Garajev.
Magyarország: Nagy E. 1, Bokorné Liliom 11, Szakmáry 15, Dobi 4, Tálas, Dékány 3. Csere: Szpin (liberó), Török, Bleicher, Soós 2. Szövetségi kapitány: Alberto Salomoni.

Ma este, magyar idő szerint kora délután, látványos show közepette sorsolták ki a 2017. évi női röplabda Európa-bajnokság csoportjait, melyet a magyar lányok Románia felett aratott fantasztikus diadalának és az ezzel járó Eb-re való kvalifikációnak köszönhetően, mi is nagy izgalommal vártunk.
Először a négy kiemelt országot ismertették, ennek megfelelően az azeri válogatott az egyik bakui, a grúz pedig a Tbilisziben játszó B csoportba kapott besorolást. A címvédő és ranglistavezető orosz együttes a C csoportban, szintén Bakuban mérkőzik majd ellenfeleivel, míg a ranglistán második szerb válogatott Ganja városában küzd majd a riválisokkal. Hozzájuk csatlakozott a további tizenkét csapat. A magyar válogatott Csehországgal, Fehéroroszországgal és Ukrajnával a harmadik kalapba kapott besorolást, így azt már sorsolás előtt tudtuk, hogy egyik nemzet csapatával sem fogunk mérkőzni, legalábbis a csoportküzdelmek során.
A magyar válogatottat végül ismerős ellenfelekhez sorsolták, hiszen Németországgal és a házigazda Azerbajdzsánnal tavaly Antwerpenben már találkozott együttesünk, míg a kvartett negyedik tagja, Lengyelország az idei Eb-selejtezőkön tört borsot lányaink orra alá.

AZ EB CSOPORTBEOSZTÁSA:
A-csoport (Baku): Azerbajdzsán, Németország, Lengyelország, MAGYARORSZÁG
B-csoport (Tbiliszi): Grúzia, Fehéroroszország, Olaszország, Horvátország
C-csoport (Baku): Oroszország, Törökország, Bulgária, Ukrajna
D-csoport (Ganja): Szerbia, Hollandia, Belgium, Csehország

A csoportokból az első három helyezett jut a legjobb 12 közé. A csoportelsők egyből a legjobb nyolc közé kerülnek, míg a második és harmadik helyezettek egy pluszmérkőzést vívnak a negyeddöntőért. Az A-csoport második és harmadik pozícióját megszerző válogatott a C-jelű négyesből kap majd ellenfelet. Bízunk benne, hogy a magyar röplabdabarátok hasonló sportélményben részesülnek, mint Antwerpenben.

A SportMindenkinek.hu egy teljes funkciós sportportál. Folyamatosan bővülő kínálatunkban nemre, korra és eredményességre való tekintet nélkül, bárki megmutathatja magát.
A sport legyen öröm, a sport legyen mindenkié!

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Friss hírek